Csapatunk történetének rövid összefoglalója

1912, a Magyar Cserkészszövetség alapítása után sorra alakultak a magyar cserkészcsapatok. Az első világháború ugyan egy kicsit visszavetette a mozgalmat, de később új erőre kaptak az alakuló csapatok. A Szent Kapisztrán csapatot 1923-ban alapították a XIII. kerület egyik kápolnájában. 

"Az angyalföldi róm. kat. egyházközség Boldog Margit Plébániahivatalában alakult meg 1923-ban a Mária Kongregáció. Ekkor vetődött fel, hogy csapatot alakítsanak fiúk számára. Havas Ferenc plébános és egyben cserkésztiszt - később ő lett a cserkészparancsnok - örömmel vette az óhajt, így létrejött a szervezőtestület, illetőleg csapatalapítási kérelmet nyújtottak be a szövetségbe 1923 tavaszán. A főpolgármesteri hivatal a Gömb utcában jelölt ki egy két helyiségből álló otthont a cserkészek számára.

Innen másfél év múlva átköltöztek az Aréna úti iskolába, ahol egy évet töltöttek el. Ekkor az egyházközségnek még nem volt temploma, csak egy kápolnája így egyik otthonból a másikba "vándorolt" a csapat. Következett a Tisza utcai, illetve a Kassák utcai - régi nevén Fóti út - otthon, ahol 1940-ig tartották a programokat. A Vág utcai népház 1944-ig négy szobát és az egyházközség szeretetotthona 1946-ig adott otthont a cserkészeknek. Aztán a szövetség feloszlatásáig a Pannónia utcában, az iskolában volt a cserkészotthon." (Forrás: Kapisztrán Nyúz, csapatunk újságja; 1994. Március; 2. szám)

A második világháború előtti történetünkről nem tudunk túl sokat. Annyi bizonyos, hogy a kezdetben kis létszámú csapat többször megtette a Nagy Vizi Kört. Ez egy igen fárasztó, hosszú, ám élményekkel teli kenutúra Budapesttől le a Dunán, majd fel a Sión, keresztül a Balatonon, fel a Zalán és egy kis csónakcipelés után le a Rábán, majd vissza Budapestre a Dunán. A csapat őrsvezetői részt vettek az 1933-as Gödöllői Jamboree lebonyolításában is.

1945 és 48 között a mintegy 300 fős csapat parancsnoka Gyuszi bá volt, aki az 1989-90-es újjáalakulásnál is nagyon sokat segített. "Ő ugyanis 1931-ben, tíz évesen lett apród (kék nyakkendővel), 13 évesen már segédőrsvezető, 14 éves korában őrsvezető. Később tisztjelölt, majd rajvezető, 18 évesen segédtiszt, majd tiszt. 1940-45-ig parancsnokhelyettes, és 45-48-ig parancsnok. ... A roverek szakágakra oszlottak, mint vízi - kerékpáros - repülősroverek. 1941-44-ig külön repülősrajunk is volt. Gyuszi bá is elvégzett minden alapfokú vizsgát, mert csak azt akarta megkövetelni a srácoktól, amit ő is tudott. Jelmondata: "Legjobb tanítás a példamutatás."" (Forrás: Kapisztrán Nyúz, csapatunk újságja; 1994. Március; 2. szám) A csapatnak csónakháza és néhány kenuja is volt. Természetesen ezeket az akkori állampárt elvette, és a saját ifjúsági mozgalmának ajándékozta. A rendszerváltás után semmit nem kaptunk vissza. 

1989-ben, a rendszerváltozás felszabadult légkörében vetődött fel a lehetőség három lelkes fiatalban, hogy cserkészcsapatot alapítsanak. Delfin, Kobra és Wapiti részt vettek a Jurta színházban tartott gyűlésen illetve a zugligeti tisztképzésen. Itt ismerkedtek meg Rókával is, aki már a Cserkészszövetség Múzeum kávéházban tartott első alakuló gyűlésére is elment. Nem sokkal később két öregcserkész Gyuszi bá, és Felkai Tamás bá támogatásával újjáalakították a régi Kapisztrán csapatot. "Hogyan került vissza Gyuszi bá? A csapatalapítást Bölcsvölgyi atya bízta Felkai Tamásbára, így ő szervezte meg a tisztikart. Ebben volt Kobra is, aki felkereste Gyuszi bát, és kérte a segítségét." (Forrás: Kapisztrán Nyúz, csapatunk újságja; 1994. Március; 2. szám)

Az első tábor 1990-ben Dömörkapun volt a Pilisben, összesen öt őrs részvételével. A tábor kitűnő hangulata adott lökést az ekkor megindult hatalmas fellendüléshez. 

Néhány év alatt 100 fölé emelkedett a csapat létszáma. Az igen kemény, teljesen nomád tábori életet egy belga csapattól tanultuk, ahol Wapiti és Bivaly cserkészkedett egy évig. A belga csapat 1991-ben a Pilisben tőlünk nem messze táborozott. Tőlük tanultuk a 24 órás játékot, a totemizációt, a tábori építményeket. Kezdetben nem sok kapcsolatot ápoltunk a Magyar Cserkészszövetséggel, és más csapatokkal. Saját hagyományaink alakultak ki, saját őrsvezetőképzésünk is volt. 

A fordulópont 1997. volt, amikor is egy közös tábort szerveztünk az ország talán legnagyobb cserkészcsapatával, a Báthory László cserkészcsapattal. Ettől kezdve kerületi őrsvezetőképző, illetve segédtisztképző táborokba küldjük a reményteljes ifjú cserkészeket, de ma már sok "Kapisztrán" kiképző is segíti ezen táborok munkáját. Évek óta együtt ápoljuk a magyar néphagyományokat a regös táborokban, regös napokon. 2000-ben a csapattáborunkból együtt mentünk az Esztergomi Milleniumi Emléktáborba.

Táboraink is sok fejlődésen mentek át. Minden évben keretmesével színesítjük a programot, amelyek történelmi korokat, esetleg egy könyvet vagy más témát ölelnek fel. Sorra járjuk az ország különböző hegységeit. A tábor alatt sok erdei játékot játszunk, a legkedveltebbek talán a számháború, az éjszakai játékok és a 24 órás játék. 

(Forrás: Sátor-lap, csapatunk újságja; 2003. November 11; 23. szám)

A csapat történetét naplóbejegyzésekben is dokumentálták elődeink. Ennek közreadásán még dolgozunk. Addig itt böngészhetsz bátran. 

• egyenruha (ing + nyakkendő + gubacs), zászló

• alváshoz szükséges: polifoam**, hálózsák, pizsama

• étkezéshez: csajka, evőeszközök, bögre, bicska, kulacs

• 1.napra hideg élelem**

• tisztálkodáshoz: tusfürdő, törölköző, papucs, fogkefe, fogkrém, fésű

• WC papír**, papírzsepi**

• ruházat: 

  • megfelelő mennyiségű váltóruha, esetleg pót (alsónemű, póló, nadrág)

  • játszós, kirándulós öltözet, ennek megfelelő cipő

  • időjáráshoz igazodva pulcsi, esőkabát, sapka, sál, csizma

  • szennyeszsák

  • váltócipő**

• Kishátizsák túrázáshoz, zseblámpa, íróeszköz

• igazolványok (vagy másolatuk), TAJ kátya, bérlet**

• személyes gyógyszerek

• NE hozz: olyan dolgot, amik értékes és nem biztos, hogy vigyázni tudsz rá

**nem mindig kell, ajánlott

1386. június 24-én, Keresztelő Szent János napján, este öt óra tájt született az olasz Abruzzo hegység Capestrano városkájában. Atyját, a német származású zsoldos kapitányt, már hatéves korában elvesztette, amikor is ellenségei a fiatal János szeme láttára gyújtották fel a házukat. Ekkor halt meg János négy testvére.

Tanulmányait részint otthon, részint a perugia-i egyetemen végezte, ahol az egyházi és a világi jogból doktorátust szerzett. Ezután bírói pályára lépett, s csakhamar a nápolyi legfőbb törvényszék elnöke lett. Minthogy azonban nem látta biztosítva bírói függetlenségét, otthagyta a bíróságot, s a nápolyi király huszonhat éves korában Perugia és környéke kormányzójává nevezte ki. Ez a terület csak nem régen került a nápolyi királyság alá, s ezért csak igen nagy bölcsességgel és eréllyel lehetett vele szemben boldogulni. János két évig minden különösebb baj nélkül kormányzott, ekkor azonban egy belháború során fogságba ejtették. Amikor pedig merész elhatározással menekülni próbált és menekülése nem sikerült, kegyetlen bosszút álltak rajta. Ez teljesen megtörte. Itt a börtönben egy látomásban látta Szent Ferencet, és ez megérlelte benne azt az elhatározást, hogy ferences szerzetessé lesz.

Nagy nehezen sikerült kiváltania magát: elrendezte ügyeit hozzátartozóival, mennyasszonyával, s aztán fölvételért a perugiai ferences házfőnökhöz fordult, aki szilárdan elutasította. Ekkor papír püspöksüveget tett a fejére, fölírta rá élete bűneit, s hátrafelé ülve szamár hátán végigment azon a városon, amelynek azelőtt kormányzója volt. Ezt minden gúnyolódás ellenére megtette. A házfőnök így is alig volt hajlandó felvenni, de hosszas beszélgetések után 1416. október 4-én (Szent Ferenc napján) novíciusként a zárdába lépett. A kor legjelentősebb ferences hittudósánál, Sienai Szent Bernardinnál (1380-1444) elvégezte a hittudományi tanulmányokat, 1420-ban harmincnégy éves korában.

Ezután rövidesen megkezdte nagyarányú működését, amelyből 35 év Itáliára és Franciaországra, a legjelentősebb öt év pedig Közép-Európára, elsősorban hazánkra esik. Prédikált, mint bűnbánati szónok hihetetlen tömegek előtt (Milánóban például egyszer 125 ezer ember hallgatta), küzdött az eretnekek ellen (már 1417-ben, később a husziták ellen) meglepő sikerrel, teljes odaadással dolgozott rendje megújhodásán, sokat fáradt a keleti szakadás megszüntetésén, és többször eljárt különböző pápai megbízásokban.

Hatvanöt éves volt már, amikor 1451-ben III. Frigyes kívánságára, mint pápai követ átkerült az Alpokon túli országokba. Mint bűnbánati szónok bejárta egész Közép-Európát, hogy aztán magyar földön tegye rá működésére a koronát.

Mikor 1453. május 29-én a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, megnyílt számukra a hódítás lehetősége nyugat felé. Ezt akkor csak V. Miklós pápa látta. Utóda, Callixtus keresztes hadjáratot hirdetett (1455. május 15-én). Német segítség nélkül a hadjárat sikertelennek látszott, de ők tanácskozáson kívül semmit nem tettek az ellenállás érdekében, noha Kapisztrán rengeteget fáradozott. Ezután 1455. tavaszán Magyarországra érkezett. Hunyadi Jánostól és Dénes esztergomi érsektől vett tájékoztatás után a győri és budai országgyűlésen mindent elkövetett, hogy a rendek közt szűnjön meg a pártoskodás, s induljon meg a török elleni hadjárat. Támogatta őt Juan Carvajal, pápai bíboros-követ aki Buda főtemplomában föltűzte magára a pápától küldött és megszentelt keresztet (1456. február 15-én).

Miután az 1456. év tavaszára tervezett nemzetközi hadjárat nem jött létre, Hunyadi megkezdte seregének szervezését, Kapisztrán pedig hozzáfogott a keresztes had toborzásához. Ugyanennek az évnek a nyarán a hőslelkű ferences szerzetes már nagyobb számú csapatokat tudott szállítani a nándorfehérvári várkapitánynak, Szilágyi Mihálynak. De Fehérvárott saját szemével kellett meggyőződnie, hogy dél felől közeledik a török sereg s a Dunán a vár alatt ott áll a hatalmas hajóhad. Erre otthagyta a várat, s Pétervárad mellett találkozott Hunyadival. A kard és a kereszt hőse összefogott s közös erővel három jelentős haditényt vittek végbe. Callixtus pápa június 29-én elrendelte, hogy az egész keresztény világ böjttel és bűnbánattal engesztelje az Urat. Hogy a hívek erről meg ne feledkezzenek, naponta dél tájban félórás szünetekkel háromszor húzzák meg az összes harangot a földkerekségen.

Legelőször is jól kidolgozott haditerv szerint július 14-én a kis magyar hajóhad Hunyadi és Kapisztrán gyalogos seregének fedezete alatt megütközött a hatalmas török hajóhaddal. Kapisztrán a parton magasra emelt kereszttel buzdított, Hunyadi kardja a hajókon villogott s Szilágyi hátba kapta a török sereget. A két tűz közé került török hajóhad tönkrement, s a Duna felől a magyar sereg szabadon közlekedhetett a várba, s hozzáfoghatott annak megerősítéséhez a török gyalog haderővel szemben.

Június 21-én, szerdán este a török nagy támadást intézett a vár ellen. Heves küzdelem indult meg az ostromlók és a védők között. Mindenfelol hangzott Jézus és Mohamed neve.

A keresztények nem csak Hunyadi irányítását hallhatták, hanem ott láthatták a vár egyik tornyában a ferences barátot, amit magasan tartja a kereszt zászlaját, s imája árad Jézus serege felé. A magyar sereg győzött az Úrjézus nevében.

Hogy pedig ez a győzelem teljes legyen, másnap a keresztesek megtámadták a törököt. S a kis csapat, amelyet Kapisztrán Jézus nevét viselő bottal vezényelt, s később Hunyadi és Szilágyi vezérelt, megint diadalt aratott.

Hogy ez a hármas győzelem, amelyhez Kapisztránnak annyi köze volt, mit jelentett - az egész kereszténység számára, arra legjellemzőbb, hogy hírére Európaszerte felhangzott a hálaadó Te Deum, III. Callixtus pápa arra a napra (aug. 6.), amelyen a győzelem híre Rómába érkezett, külön ünnepet (Urunk színe változása) rendelt el, s a déli harangszó az egész kereszténységben e diadal dicsőségét hirdeti.

A nagy győzelem után három hétre (1456. augusztus 11-én) meghalt Hunyadi, s három hónapra (október 23-án este kilenckor) Kapisztrán vértanúja volt.

A török hódoltság zavaros korában eltűnt az újlaki (Szerém megye, ma Ilok) kolostorból holtteste, s azóta nyoma veszett. Az egyház szentjei, a magyar nemzet hősei közé iktatták.

A csapat rover raja Újlakon, Kapisztrán sírhelyénél 2005-ben

1921. óta a budai várban felállított szobra hirdeti dicsőségét, s ő, mint a nemzeti hadsereg egyik védőszentje, a magyar vitézek számára ugyanaz, mint aki volt szerinte Hunyadi: tükör, amelybe a keresztény vitéz belenéz és megtanulja, milyen a katolikus hősiesség és áldozatosság.

Életében és halála után is csodák százait jegyezték fel.

Boldoggá 1622-ben XV. Gergely avatta, szentté 1690. október 16-án a Szent Péter-bazilikában VIII. Sándor avatta, I. Lipót császár kérésére. A katolikus egyház 1969-től október 23-án ünnepli.

Még dolgozunk rajta.